Egy 1960-as szovjet diafilm jövendölései 2017-re. Kommunista sci-fi bajkeverő, robbantó imperialistákkal, akik egy csendes-óceáni szigetre szorultak vissza. Élet egy utópisztikus Szovjetunióban, videofonnal, földalatti kvarc-nappal, internet nélkül.
„Az alábbi szovjet diafilm kockái pár napja járták be az internetet. Magyarul is olvashattátok néhány helyen, ám ott csak néhány diája jelent meg. Most nálunk a teljes filmet megnézhetitek – a tavalyi csernobilos poszt elkövetőjének – ¿Qué tapas hay?-nak jóvoltából. A fordítás is az ő érdeme. Köszönjük!” – Jtom
V. Sztrukova – V. Sevcsenko
„2017-ben”
ajzolta: L. Szmehov
a „Diafilm” stúdió kiadása, 1960.
Mindenkit foglalkoztat a jövő kérdése, milyen is lesz majd a jövőben? Ki ne szeretne bepillantani a jövő századba?
Tudományos-fantasztikus köveket olvasva, a tudományos kutatások eredményeit, a merész mérnöki terveket megismerve megrajzolhatjuk magunknak a jövő képét.
Ugorjunk előre 50-60 évet, és vessünk egy pillantást a jövőbe. Lehet hogy a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) századik évfordulóján hozzátok hasonló diákok a földrajzórán szélesvásznú filmet nézve ismerkednek meg országuk közelmúltjával és jelenével. Egy olyan filmet mely arról szól, hogy a szovjet emberek hogyan alakították át a földi természetet a béke és a boldogság megteremtéséért.
Íme a 2017. év tanulói az iskolai moziteremben. Az „időnagyító” – a mozi egy sajátos formája – lehetővé teszi számukra, hogy láthassák hogyan alakult ki országuk új arculata.
A gyerekek láthatják, hogyan nyújtózkodnak egymás felé az épülő hidak a feneketlen szakadékok fölött…
… ahogy a nagyon pontosan irányított atomrobbantásokkal vágják át az útban lévő hegyeket, hogy utat nyissanak csatornáknak…
… hogy megfordítsák az Ob és a Jenyiszej folyását a Kaszpi-tenger felé irányítva a folyókat. Ezt, a nemrégiben még kiszáradásra ítélt tengert most bő hozamú folyók táplálják.
A gyerekek az előadó hangját hallgatják: „Íme a Bering-szorost lezáró gát, amin – látjátok gyerekek – atommeghajtású vonatok száguldanak. Ez a gát útját állja a Jeges-tengerből induló hideg áramlatnak, ezzel kellemesebbé téve a Távol-Kelet éghajlatát.
Láthatjuk mi történik a földfelszín alatti olvadt rétegekben, erősen hőálló acélból épült vakondszerű járművek vájnak aknákat e kifogyhatatlan energiaforrás felé.
Elhagyva a földet, a világűrben közel fénysebességű fotonrakéta-hajtású csillagközi űrhajók száguldanak a legközelebbi, bár így is messzi Alfa Centauri naprendszer felé.
A vetítés befejeztével Nyikolaj Boriszovics, a földrajztanár kihirdeti, hogy másnap az osztály kirándulni megy a sarkvidéki földalatti városba, Uglegrádba (Szénvárosba).
Igor másnap reggel arra ébredt, hogy valaki finoman megfricskázza az orrát. Így ébresztette őt az édesapja által kieszelt vicces falióra. Igor tréfás édesapja egyébként a központi időjárás-szabályozó intézet diszpécsereként dolgozik.
Hunyorogva nézte, hogy az orrfricskázó műanyag kar visszahúzódik az óra házába. „Ma saját szememmel láthatom Szénvárost!”- gondolta boldogan Igor.
Anyu nem volt a konyhában, csak egy üzenetet hagyott, egy programot az intelligens konyhagépnek. „A kedvenc reggelim!”- örült a fiú.
Igor óvatosan bekapcsolta a gépet, és bedobta a programcédulát. Láthatatlan fénysugarak leolvasták a szöveget, majd a gép kimérte a szükséges összetevőket, különleges késeivel gyorsan felaprította a zöldségeket.
Hirtelen édesanyja hangját hallotta apja dolgozószobájából.
Anyja nézett rá a televideofon képernyőjéről, amint egy hajó fedélzetén áll. Ezen a hajón volt az óvoda, ahová fiatalabb gyermekei jártak. „Megfelelt a reggeli?”- kérdezte mosolyogva.
„Te… te a Fekete-tengeren vagy?” – lepődött meg Igor.
„Kiküldetésen vagyok, ellenőrzöm a fekete-tengeri úszó óvodákat, és egyúttal meglátogatom a kicsiket is. Hívd fel apádat, hogy csak holnap érek haza.”
Igor fél óra múlva már messze járt a fővárostól. A sarkvidék vad hóviharral fogadta az érkezőket. A moszkvai csapatot körülvették a helyi dolgozók.
Egy fedél nyílt ki a kirándulók előtt, és széles mozgólépcső vitte őket a mélybe.
Ezt követően már Szénváros utcáin utaztak. A levegőt betöltötte a hársfaillat. A kvarc műnap alatt napfürdőzőket nézve nehéz volt elképzelni, hogy odafent hóvihar tombol.
A város szélén óriási fejtőgépek martak a sziklába. Vlagyiszlav Ivanovics, a város főmérnöke sok érdekességet mesélt az iskolásoknak.
„- Nálunk, a föld alatt örök tavasz uralkodik – mondta büszkén – bár odafent szeszélyes az időjárás, mi tervszerűen termelünk idelent.”
„- Ezek az újfajta repülő időjárás-szabályozó állomások nem segíthetnének a szeszélyes sarkvidéki időjárás megszelídítésében? – kérdezte Nyikolaj Boriszovics. A gyerekek érdeklődve várták a főmérnök válaszát.
– A repülő időjárás-szabályzók hatása időleges. – válaszolta Vlagyiszlav Ivanovics. – A termékek folyamatos szállításához szükséges feltételeket csak a teljes sarkkört kiszolgáló földalatti városközi vasút tudja biztosítani.
– Íme az új nagy sebességű alagútfúrógép modellje. Ezek a gépek a nemrégiben felfedezett mezonenergiával működnek, mely megháromszorozza a fúrási teljesítményt.
Mindemellett, a repülő időjárás-szabályozó állomásoknak nagy jövője van. Az ember csak nyomkodja az irodában a rádió-távvezérlés gombjait, az állomás a helyszínre repül, megszelídíti a tornádókat, elfojtja a viharokat.
Arról, hogy mit is tud egy repülő időjárás-szabályozó állomás, az iskolások hamarosan meggyőződhettek…
Ugyanabban a pillanatban, amikor Vlagyiszlav ivanovics a gyerekekkel beszélgetett az irodájában, Moszkvában a Központi Meteorológiai Intézet országos előrejelzési vezetője és az ügyeletes időjárás-diszpécser – Igor édesapja – egy, a Csendes-óceáni térségből érkezett vészjelzésről tanácskozott.
– Épp most jelentették, – mondta az előrejelzés vezetője – hogy az utolsó imperialisták, akik egy távoli szigeten rejtőzködtek, egy tiltott mezonfegyver-kísérletet hajtottak végre. A kísérlet során példátlan erejű robbanás történt, amely megsemmisítette a szigetet és egyidejűleg hatalmas légköri zavart keltett.
– Szóval hát ezért jelzett a gépünk mára 12. Beaufort-fokozatú vihart a Fekete-tengerre, noha a tegnapi előrejelzés szép időt mondott! – kiáltott fel Jevgenyij Szargejevics.
– A dél csendes-óceáni robbanás szörnyű viharokat és ciklonokat hoz ránk. Sürgősen tenni kell az emberek megmentéséért! – mondta határozottan az előrejelzési vezető. – A repülő időjárás-szabályozó állomások készen állnak?
Jevgenyij Szergejevics fejében szörnyű gondolatok követték egymást: Hajók…, az úszó óvodák…, és ott a felesége; a kicsik, Nyina és Vitya. A szélvihar minden percben odaérhet, és az állomásnak még nincs rádió-távvezérlése.
– Engedélyt kérünk, hogy emberek is felszállhassanak az időjárás-szabályozó állomásokkal – mondta az előrejelzési vezető. Mi magunk megyünk, nekünk kell az életünket kockáztatnunk. De nekünk is kell a gyerekeket, tengerészeket, hajókat megmentenünk.
Az engedélyt megadták. Az állomás ablakán át a felhőkig érő száguldó vízoszlopok látszottak.
Az állomás képernyőjén feltűnt a Fekete-tenger partvidéke. Egy hatalmas tornádó-tölcsér csavart ki évszázados fákat és szaggatta le a házak tetejét.
Az előrejelzési vezető fekete fényvédő üveget eresztett az ablakok elé, a vezérlőpultoknál a technikusok készenlétben álltak. A tűz még a fekete ablakokon át is a szemükbe hasított. Az állomás példátlan erejű mezonsugarakat bocsátott ki. A sugarak küzdöttek a forgószéllel.
Mire végül kikapcsolták a mezonsugárzót és felhúzták a fekete üveget, a tornádó varázslatosan eltűnt. A repülő időjárás-szabályzó állomás százak életét mentette meg.
A fekete-tengeri partvidéket is halálos veszéllyel fenyegető dél-csendes-óceáni robbanás a fővárosban is megmutatta hatását. Szürke, átláthatatlan fellegek kavarogtak az elsötétült égbolton.
A fővárosban ünnepre készültek. az utcák szokatlanul benépesültek. Az emberek egymás kezéből kapkodták ki a szovjet tudomány időjárás-szabályozás területén bemutatott legújabb vívmányáról beszámoló újságokat.
Egyszerre hirtelen felszakadoztak a felhők, aranyló fénysugarak ragyogtak a város házaira és parkjaira. A fénysugárnyaláb szétterült a város felett.
A város felett lassan átlebegett a repülő időjárás-szabályozó állomás. A város a Nagy Októberi Szocialista forradalom századik évfordulójának megünneplésére készült, és ez az ünnep éppen egybeesett a szovjet tudománynak a természet felett aratott legújabb győzelmével.
Amikor Igor apja kiszállt az állomásból, fia hosszú ideig nem tudott öleléséből kiszabadulni.
Este Jevgenyij Szergejevics bekapcsolta a televideofont és a Kahetyija hajót hívta. A képernyőn felesége mosolygott, mellette állt lánya Nyina és kiabált: „Papa, nálunk olyan meleg, meleg esőcske esett!”
VÉGE
Szerkesztő: Je. Kavtiasvili
Művészeti szerkesztő: A. Morozov
D-212-60___B02260
„Diafilm” stúdió
Moszkva, központi kerület, Sztaroszadszkij pereulok 7.
