Ha azt mondom Mohammed Rafi, biztosan nem sokan kapják fel a fejüket e név hallatán. Pedig halálakor – 1980-ban – országos gyász volt a már akkor is 700 milliós Indiában. Bezártak az iskolák és az üzletek is.
Ha a megasztár szót halljuk, manapság a kereskedelmi csatornák által ledegradált kifejezés miatt, a néhány napig, hétig tartó, pünkösdi királyságuk népszerűségét alig túlélő, olcsó haknisztárok juthatnak eszünkbe.
Mohammed Rafi sem volt a szó klasszikus értelmében megasztár, mint a nemzetközileg ismert Michael Jackson, vagy pl. a Beatles. Mégis százmilliók rajongtak érte Indiában és a szomszédos országokban, legtöbbjük anélkül, hogy tudta volna hogy egyáltalán hogy néz ki bálványa. Rafi ugyanis szinte sosem szerepelt semmilyen filmben, nem adott koncerteket, 39 éves kora előtt még nagylemeze sem jelent meg. Hogyan lehetséges akkor a hatalmas népszerűség?
https://www.youtube.com/watch?v=C-ZsXUUwrQs
A hollywoodi filmgyártásban a hangosfilmek megjelenésekor az addig népszerű némafilm színészek sokaságáról derült ki, hogy hangjuk nem alkalmas a közönség előtti bemutatásra. Ekkor jött el a hangjukat kölcsönző, háttérben maradt énekesek ideje. Őket hívták playback singereknek.
Ha valaki nem tudná, az indiai filmgyárat Hollywood mintájára Bollywoodnak hívják és termelékenységében többszörösen múlja felül az amerikai álomgyárét. Persze Bollywood nem az egyetlen filmgyár…
„Az indiai filmipar a világ évente legtöbb filmet termelő és egyik legdinamikusabban fejlődő filmgyártása, és az itt készülő évi 900-1000 filmnek nagyjából egyötödét teszik ki a Mumbaiban és környékén forgatott, hindi nyelvű, ún. „bollywoodi” filmek.
Ezek a filmek egyedülálló színt képviselnek a világ filmes piacán, mivel a hagyományos „maszáláfilmnek” nevezett műfaji keverékekhez hasonló darabok sehol máshol nem készülnek, ugyanakkor gyökereik a többezer éves indiai kulturális hagyományokhoz nyúlnak vissza.
A bollywoodi filmek rendkívül látványosak, színesek, számos műfajt ötvöznek egymással (pl. szerelmi románc, vígjáték, akciójelenetek, melodráma), és ezzel a közönség szinte minden rétegét és korosztályát képesek megszólítani.
Szinte elmaradhatatlan elemük a zene és hagyományosan a pazar kiállítású táncjelenetek, melyekben a sztárok különleges helyszíneken, óriási tánckarral és számos egzotikus jelmezt felvonultatva kápráztatják el a közönséget.
Az elmúlt évtizedben az indiai filmek egyre több nyugati hatást olvasztottak magukba, ám ez csak még változatosabbá tette az amúgy is rendkívül színes bollywoodi filmipart: filmtermésében a klasszikus maszáláfilmek mellett ma már megtalálhatóak többek között a fiatalos hangvételű, modern romantikus komédiák, a profin megkoreografált, számos speciális effektet beépítő akciófilmek, vagy a nyugati fesztiválokon nagy sikereket arató, szerzői filmhez erősen közelítő szatírák és kisrealista darabok.” – http://indiaikulturaliskozpont.blog.hu/
Mohammed Rafi egyike volt a népszerű playback singereknek. Azaz mégsem.
Ő volt „A” playback singer.
Most kapaszkodjatok, hihetetlen számok és adatok jönnek!
Rafi haláláig valamivel több, mint 28 ezer (!) dalt énekelt fel, ezzel Guiness-rekordot is tartva 1984-ig, 4.516 filmben hallhatták énekelni (sokszor egynél több dalt is), a következő nyelveken: hindi, asszámi, konkani, bhojpuri, odia, pandzsábi, bengáli, maráti, szindhi, kannada, gudzsáráti, telugu, magahi, majtili és urdu. De jelentek meg dalai angol, perzsa, spanyol és holland nyelven is.
Rafi egy átlagos pandzsábi, hat gyermekes család második gyermekeként jött a világra. Miután a család Lahore-ba költözött, egy közeli ismerősük hallotta a fiút énekelni (az utcai fakírokat parodizálta). Rávette a szülőket, hogy engedjék el a fiút vele Mumbaiba. ahol híres énekesektől vett leckéket. 21 évesen Bombayben már két filmszalagra is felénekelte élete első mozis dalait.
A fiatal Rafi
Karrierje töretlenül ívelt, a rengeteg film és a nyelvek tucatjai, amiken énekelt, hozzásegítette a soknyelvű, hatalmas országban az ismertséghez.
Rafi női „megfelelője” Lata Mangeshkar, aki jelenleg a legtöbb dalt rögzített énekes Guiness-rekordját tartja (pár ezerrel több, mint Rafinak volt halálakor). 1962-63-ban jogdíj-fizetési vitába keveredett Rafival, amiből pereskedés lett. Mangeshkar felfedezte, hogy Rafi a legtöbbet foglalkoztatott férfi énekessé vált az országban és ebből jogdíj emeléssel anyagi hasznot remélt. A hosszas vita végére aztán egy közvetítő által sikerült pontot tenni.
Lata Mangeshkar és Rafi
Rafinak első házasságából (amit az unokatestvérével kötött) egy fia született. Első feleségével véget ért házasságuk, amikor az asszony Pakisztánba költözött, mivel származásuk miatt Indiában megölték szüleit. Második feleségétől még hat gyermeke született és első fia is velük élt.
A hét gyermekes Rafi család
Rafi szerény ember maradt és vagyonát sem költötte látványosan. Szerette az autókat, de sosem költött rájuk túl sokat. Családját imádta, a hangfelvételekre is gyakran magával vitte őket. Nem ivott, nem dohányzott, mindig mosolygott.
Több tradicionális indiai hangszeren is játszott
Hatszor kapott indiai Filmfare-díjat és egy Nemzeti Film díjat (ezek megfelelhetnek az amerikai Golden Globe és az Oscar-díjaknak). 1967-ben megkapta országa negyedik legrangosabb állami elismerését, a Padma Shri kitüntetést.
Naushad-dal, aki népszerű dalszerző és zenész volt Indiában
Alival, akit imádott
1980. július 31-én, egy forró délelőttön – mindössze 55 évesen – Rafi masszív szívrohamot kapott és perceken belül meghalt. Mumbai legnagyobb temetési ceremóniáján több, mint tízezren vettek részt. Érdekesség, hogy muszlim vallású volt, nem pedig hindu. Sírját azóta felszámolták, nyughelyét mindössze egy rajongói által ültetett fa jelzi.
Azért ne higgyük, hogy elfelejtették az énekest. Dalait ma is ismerik, lemezei fogynak és az interneten rengeteg régi felvételt találhatunk róla.
