Az alaszkai inuitok mindennapjaiba tekinthettek ma be. Persze nem a modern életvitelükbe, hanem a nem is olyan régi őseik életébe. Az átlagember tudása az eszkimókkal kapcsolatban megreked körülbelül ott, hogy jegesmedvére, fókára vadásznak és jégkunyhóban laknak. De láttál-e már fürdőző eszkimó gyerekeket, hegyoldalba települt inuitokat vagy íjjal leterített jegesmedvét? Itt a lehetőség!Az amerikaiak által 1867-ben az Orosz Birodalomtól megvásárolt Alaszka területén élő őslakosok mindennapi élete nem sokat változott az évezredek során. Élelmüket, szerszámaikat és használati tárgyaikat a környezetükben levadászott és begyűjtött dolgokból készítették el, csakúgy, mint lakásaikat. A telepesek megérkezésével bővültek kissé lehetőségeik, jobb felszerelésekhez juthattak. Ennek ára is volt. A századforduló környékén a védtelen eszkimó lakosságon végigsöpört influenza és kanyaró járványokban becslések szerint az őslakosok 25-50%-a vesztette életét.
Nyugat-alaszkai telepeket már az oroszok is létrehoztak elsősorban kereskedelmi céllal. Amolyan gyűjtőpontokként a szárazföld belsejéből származó értékek (prémek, csontok, hús, arany, stb.) számára. Kereskedelmi csomópontok és kikötők voltak ezek a települések, kevés állandó lakossal. Az inuitok eleinte nem laktak a falvakban, hiszen idegen volt tőlük ez az életforma, csak kereskedni jártak be, de azt is ritkán hiszen a társaságok emberei járták végig őket rendszeresen és cserélték termékeiket főleg fémszerszámokra.
Nome is egy ilyen kistelepülés volt néhány tucat lakossal a XIX. század közepén. Az 1880-as évek végén még minimális lakosságszám az 1899-es aranyláz idején robbanásszerűen megnőtt. 1899-ra elérte a tízezret, majd 1900-ban 12,500 fővel tetőzött. Azóta folyamatosan csökken, mára alig háromezer-nyolcszázan lakják. Persze a település épületei nem nőttek ekkora számban, a szerencsevadászok 90%-a sátrakban lakott, jobbára a bérelt bányaterület környékén.
Lássuk hogyan éltek, mivel foglalkoztak az alaszkai őslakosok.
Az állandóan hóval borított területeken jellemzően fagyott hóból épült házakat használtak. Persze nem csak praktikus megfontolásból, hanem mert fa egyáltalán nem állt rendelkezésre azon a tájon. Nos a jégből készült otthonokban nem volt az a nagy meleg. Körülbelül öt és tíz fok körüli hőmérsékletet lehetett elérni kizárólag a test melegével, hiszen tüzet rakni nem lehetett benne. Állati szőrmékkel borított padkákon aludtak, amik természetesen szintén hóból voltak. Az iglu szót használjuk ezekre az építményekre, ám a nyelvükön maga a szó otthont jelent és nem csak a hóból készült házakra használták. A másik jellegzetes eszkimó építmény halcsontból (főleg bálna) készült vázra borított állati bőrök és szőrmék. Ezek sem voltak sokkal melegebbek, hiszen fűteni ezekben sem lehetett. Nem is lett volna mivel, hiszen mint mondtam a fák már nem éltek meg ezen az égövön.
Az inuit férfiak mindennapjaihoz elválaszthatatlanul hozzátartozott a vadászat és a halászat. Rénszarvast, rozmárt és jegesmedvét is elejtettek kezdetleges fegyvereikkel. Nyílhegyeikre nagyon vigyáztak. Ritka kincs volt a megmunkált fém.
[stextbox id=”info” color=”FFFFFF” bgcolor=”000000″ bgcolorto=”000000″ mleft=”5″ mright=”5″ mtop=”5″ mbottom=”5″]
Tudtad?
Az eszkimó szó Kanadában ugyanolyan sértő, mint az Egyesült Államokban a néger. Magukra az őslakosok sem használják ezt az összefoglaló elnevezést, hiszen egyes népcsoportjaik önállóak. Szemükben ugyanúgy nem állja meg a helyét, mintha minket európaiakat akarnának összefoglalóan egy népnek nevezni.
[/stextbox]
