A kanadai szövetségi választások során a legnagyobb figyelmet az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump által jelentett fenyegetés kapja, ugyanakkor a globális felmelegedéshez való kanadai hozzájárulás kérdése háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberális Párt, amelyet Mark Carney vezet, és a Konzervatív Párt, Pierre Poilievre irányításával, új energiastruktúrák kiépítésére törekszik, hogy Kanada csökkentse az Egyesült Államoktól való függőségét. Carneyék a hagyományos és zöld energia globális szuperhatalommá kívánják tenni Kanadát, míg a Konzervatívok a kőolaj- és gázszektor fellendítését hirdetik, valamint a szén-dioxid-adó eltörlésére készülnek. Ez a helyzet drámai változást jelent a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma a választók körében. Akkor a két párt egyetértett abban, hogy Kanada gyorsan zöld gazdaságra kell áttérnie, és elfogadtak egy nettó zéró kibocsátásról szóló törvényt is.
Mark Carney, aki március elején vette át a Liberális Párt vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú múltra tekint vissza a klímaváltozás nemzetközi szószólójaként. Korábban az Angol Bank kormányzója volt, emellett az ENSZ klímaváltozással és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó különmegbízottja, valamint a COP26 egyik jelentős eredményeként létrejött Glasgow-i Pénzügyi Szövetség a Nettó Zéróért társelnöke. Azonban miniszterelnöki hivatalának első lépése az volt, hogy eltörölte a fogyasztói szén-dioxid-adót, amely a Liberálisok egyik meghatározó klímavédelmi intézkedése volt, és amely 2019 óta terhelte a szén, olaj és gáztermékeket használó fogyasztókat. Ez a lépés nem aratott osztatlan sikert, és a Konzervatívok könnyű célpontként használták a megélhetési költségek növekedésére hivatkozva. Poilievre még „Szén-dioxid-adó Carney”-ként próbálta megjeleníteni riválisát. Néhány elemző úgy véli, hogy a adó eltörlése okos politikai lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója, úgy véli, hogy ez a lépés a klímapolitikai diskurzus eltorzításához vezetett.
Carney választási kampányában Kanada energiagazdaságát a „tisztán és hagyományosan is vezető szuperhatalommá” kívánja tenni, hangsúlyozva pragmatikus megközelítését. Kampányának részeként gyorsított zöldenergia-projektek mellett érvel, valamint zöld közlekedési és építkezési formák ösztönzésére is felhívja a figyelmet. Ugyanakkor a választási agendája nem tartalmaz túl sok részletet e tervekről, és az olyan technológiák, mint a szén-dioxid-elnyelés, iránt is keres befektetéseket.
A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy 2023 vége óta a kanadai lakosság körében a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak háttérbe szorultak, mivel a megélhetési költségek, az energiaárak és a lakhatási problémák kerültek előtérbe. Az ukrajnai háború is új hangsúlyt adott Kanada bőséges természeti erőforrásaival, például olajjal és gázzal, valamint kritikus ásványi anyagokkal kapcsolatos helyzetének. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó karának professzora szerint Kanada geopolitikai helyzete megváltozott, mivel szövetséges országok keresik az együttműködést a kanadai nyersanyagok beszerzése érdekében.
Pierre Poilievre, aki a Konzervatív Párt vezetője, a megélhetési költségek problémáira helyezi a hangsúlyt, és szigorúbb jogi és rendészeti politikákat hirdet. Pártja, amelynek bázisa az energiadús területeken van, a kőolaj- és gázipar jelentős bővítésére és a szén-dioxid-adó eltörlésére törekszik. Poilievre eddig nem nyilatkozott a nettó zéró kibocsátási célokról, de azt állítja, hogy hasznosabb lenne a világ számára, ha Ázsia országai a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajjal és gázzal helyettesítenék. Winfield professzor úgy véli, hogy a Konzervatívok olaj- és gázbővítési javaslatai vonzóak lehetnek a választók számára, még akkor is, ha a termelés bővítésének tényleges előnyei nem állják meg a helyüket.
A választók számára a legfontosabb kérdés az, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni a konfliktusos amerikai elnököt, különösen az olaj- és gázipar szempontjából. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, és a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az amerikai határon túli piacra kerül. Az energiatarifák hatása pedig katasztrofális lehet a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney nemrégiben kifejtette, hogy Kanada és az Egyesült Államok közötti kapcsolat teljesen megváltozott, és a csővezetékek nemzetbiztonsági problémát jelentenek. A Trump által jelentett fenyegetettség újraértelmezte a nyugati tartományokból keletre irányuló olaj- és gázszállító csővezetékek iránti érdeklődést.
A választások során a Liberálisok és Konzervatívok egyaránt ígéretet tettek „energiakorridorok” gyorsított kiépítésére, bár Carney eddig ellentmondásosan nyilatkozott a csővezetékek támogatásáról, tudva, hogy ezek népszerűtlenek a környezetvédők körében. Az Insurance Bureau of Canada jelentése szerint 2024-ben a időjárással kapcsolatos biztosított veszteségek 8,5 milliárd kanadai dollárt tettek ki, ami háromszoros növekedést jelentett a 2023-as adathoz képest. A választási kampány során mindkét fő jelölt a fosszilis energiahordozók gazdaságban betöltendő szerepét hangsúlyozza, de ez a megközelítés ütközni fog Kanada klímavédelmi kötelezettségeivel. A választásokra április 28-án kerül sor, és a választók szembesülnek azzal a kihívással, hogy a jövőbeli politikai irányvonalakat és döntéseket a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségeik és a gazdasági érdekek közötti egyensúlyban hozzák meg.
