Napi érdekes – 128
1979. Az új-zélandi légitársaság 901-es járatának roncsa az Antarktiszon. A Mount Erebus vulkán oldalának ütközött sétarepülő gép fedélzetén 257-en haltak meg
Mivel ez volt az első útjuk az Antarktiszra, kellő tapasztalattal nem rendelkeztek, és végzetes hibát követtek el. A pilóták a kedvezőtlen látási viszonyok miatt 3050 méterre ereszkedtek, hogy az utasok láthassák a felszínt, és későn vették észre az előttük magasodó 3794 méteres Erebust. Hat másodpercük volt a reagálásra, de már túl késő volt korrigálni. A mentőakcióban az összes holttestet elszállították, mára a baleset helyét acélkereszt jelzi.
Rollende Landstrasse szerint:
“Egy távoli irányadó helyzete rosszul szerepelt a pilóták térképén. Tudták, hogy ott a hegy, azt hitték, kellő távolságot tartva fognak elrepülni mellette.”
1873. Bernard Otto Holtermann a világ legnagyobb aranytömbjével, ami Ausztrália leggazdagabb emberévé tette. Alapítványának köszönhetjük a képeket EBBEN a posztban, amiből történetét is megtudhatjuk
1912. Felborított villamoskocsi Budapesten a Vérvörös csütörtökön
1919. Elektromos autó feltöltés alatt egy amerikai lakóház hátsó udvarában
1941. Finn katonák a szovjetek állásaira lőnek gránátot egy barkácsolt csúzlival
1941. Páncélozott és géppuskával felszerelt John Deere traktor-prototípus az amerikai hadsereg számára
1947. Az egyik első repülő autó a Convair Model 118 roncsa a rosszul sikerült kényszerleszállás után. National City, Kalifornia
1953. A száműzött egyiptomi király I. Faruk sétál a Canzone del Mare egyik medencéje mellett Capri szigetén,
Olaszországban. Tizenkét évvel később a rettenetesen elhízott egykori királyt egy római étteremben érte a halál. Egy hatalmas vacsora után az asztalra bukott, és többé nem kelt fel
1966. Amerikai túlnyomásos űrruha, a Republic Aviation tervezésében. A holdfelszíni munkákhoz készítették
1976. Orlando Letelier egykori chilei washingtoni nagykövet felrobbantott autója az Államokban. A Condor-művelet keretében a szabályosan megválasztott szocialista elnöktől – Salvador Allendétől – katonai puccsal a hatalmat magához ragadó Augusto Pinochet kíméletlenül leszámolt a baloldali elemekkel (tegyük hozzá: az amerikai kormány beleegyezésével)
1994. Horn Gyula későbbi magyar miniszterelnök autóbalesete. Talán a SAAB 9000CD-nek is köszönhette az életét
1994. Orvlövészre figyelmeztető tábla Szarajevóban
1995. június. 29. Az amerikai Atlantis űrrepülőgép hozzákapcsolódik az orosz MIR-űrállomáshoz
2001. január. A leköszönő elnök Bill Clinton biciklizik a Fehér Házban. Utolsó napjairól vicces kisfilmet forgattak, amiben még nagyobb hülyeségeket is csinál. Nem, Monica Lewinsky nem szerepel benne
__________________________________________________________________
18+
1915. Az örmény népirtás idején keresztre feszített keresztény örmény nők Törökországban
1929. Egy öngyilkos a sok százból. A New York-i tőzsdekrachban és az azt követő világméretű gazdasági válságban milliók vesztették el állásukat, megtakarításaikat. A képen egy Wall Street-i tetőről leugrott férfi teste látható
1980. Óscar Romero salvadori érsek meggyilkolása. Az érsek felszólalt az országban zajló erőszak ellen, és Carter elnöknek is írt levelet, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a közép-amerikai ország hadseregének támogatását. A merényletet 11 évig tartó polgárháború követte
2007. április 24. Borisz Jelcin orosz elnök temetése
arra kíváncsi lennék, hogy mivel fotózták le az űrsikló-mir randevút 😮
@annamanna:
Na, azért a krími tatárok sem “úszták meg”. Sztálin ugyancsak a kollektív bűnösség jegyében szépen ki is telepítette őket (részben persze valóban kollaboráltak a németekkel). Vagy 50 %-uk nem is élte túl…
A 80-as évek végén egyetemistaként találkoztam velük a SzU-ban. Akkor már kezdtek “visszaszivárogni” és részben próbálták visszaszerezni régebbi “vagyonukat” is.
Vissza a “törökökhöz”.
Talán megérne némi kutakodást egyéb “segédcsapatok” dolga is. Ha jól emlékszem a szerbek is kivették a részüket a hódítók oldalán…
Azért a törökök nemigen “pacifikálták” olyan mértékben a meszállt területeket itt, mint máshol (lásd Balkán). És ne felejtsük el, hogy az a 150 év nemcsak a lakosság, hanem a gazdaság, a középkori magyar állam (középhatalom) elvesztését jelentette. Egy olyan időszakban, amikor a világ másik fele (bármennyire is voltak kemény háborúk, pl. 30 éves, stb.) őrült fejlődésbe kezdett gazdasági, tudományos és társadalmi szempontból is (“eredeti tőkefelhalmozás”, stb.). Mi ebből kimaradtunk. És ezt a 150 év kiesést a mai napig nem voltunk képesek és sajnos nem is fogjuk soha ledolgozni. Többek között ezért is tartunk itt. Ezért nem kellene “nosztalgiával” tekinteni arra a korszakra, mert a “törökök” fürdőket építettek, meg Gül Baba szerette a rózsákat (hogy közhelyesek legyünk)….
Még egy gondolat. Ezt – bár eretneknek tűnik és vitatják is -, még megfejelték a XVII. század végétől induló magyar szabadságmozgalmak (Thököly, Rákóczi). Egy “lázongó”, elpusztult, széttagolt, elmaradott országba senki sem akar befektetni. Nagyjából csak az 1700-as évek derekén kezdődik meg nagyobb számban a felhagyott területek benépesülése/ítése (na ez újabb cikkeket igényelne), a “tőke beáralmkása” úgy-ahogy. Tehát ezzel vagy 30-40 évet megint elveszítettünk a török hódoltság után. Ez így összesen kb. 200 év kiesés a történelemből. Kicsit soknak tűnik…
@vino-et-veritas: “Ezért nem kellene “nosztalgiával” tekinteni arra a korszakra”
Ezt te most komolyan nekem válaszolod? Amit föntebb írtam, abból az következik, hogy nosztalgiát érzek a törökfürdők meg a rózsás Gül baba iránt? Ügyes, in vino veritas.
NEM, ez egy általános megjegyzés volt.
A magyar társadalmat valahogy áthatja ez a “nosztalgikus emlékezés” a már-már homályba vesző időkre, holott ez volt a magyar történelem legtragikusabb szakasza, aminek talán legnagyobb “eredménye” az etnikai ,társadalmi és gazdasági szerkezet teljes felborulása a régióban. És, bár távolinak tűnik, valahol ez vezetett el Trianonig vagy a mai végletesen kiszolgáltatott helyzetig is…
@annamanna: NEM, ez egy általános megjegyzés volt.
A magyar társadalmat valahogy áthatja ez a “nosztalgikus emlékezés” a már-már homályba vesző időkre, holott ez volt a magyar történelem legtragikusabb szakasza, aminek talán legnagyobb “eredménye” az etnikai ,társadalmi és gazdasági szerkezet teljes felborulása a régióban. És, bár távolinak tűnik, valahol ez vezetett el Trianonig vagy a mai végletesen kiszolgáltatott helyzetig is…
@vino-et-veritas: ebben teljesen egyetértek veled. A Mátyás által összehozott fekete sereg szétverése, az adók főúri elzabrálása, az ország védtelenül hagyása, a parasztlázadás vérbe fojtása, Szapolyaiék lepaktálása a szultánnal…. összességében az akkori elit nemzetárulása olyan ősbűn, aminek a levét a mai napig isszuk.
@annamanna: Ez érthető, csak akkor nem a mai értelemben vett “nemzetben” gondolkodtak, hanem inkább a “nemesi nemzetben”, illetve a “korona” érdekében (ebből megint vita kerekedhet). És a kor szintjén ez nem is volt elvárható (pl. parasztfelkelés “elismerése” a feudális állam alapjainak felrúgását jelentette volna).
Ennek az egyik, talán keveset említett “eredménye” a románság tömeges betelepülése Erdélybe, akikkel nem is nagyon “foglalkoztak” a XVIII-ik századig, mivel nem voltak részei ennek a rendszernek (más kultúra, más vallás, stb.)…
Az említettek csak megindították a folyamatot, ami majd az államiság több száz évre való elvesztéséhez vezetett..
Visszatérve az alapkérdéshez, nemcsak a közelmúlt (kb. 100 év) történéseire kellene mindent ráfogni itthon, amikor ennek eredete sokkal régebbre nyúlik vissza… .
@vino-et-veritas: Abban a korban alapvetően vallásban kellett (volna) gondolkozni, és a vallási törvényeknek alárendelődni. Muzulmánokkal lepaktálni, nekik megnyitni az országot, nekik ellenállás nélkül behódolni, abban az időben pont egyenlő volt az ördöggel való szövetségkötésben; Jurisich is folyton az Istenre hivatkozik abban a levélben, amit utólag Ferdinándnak küldött.
Bár az igaz, hogy erre a tilalomra maga a római pápa is magasról tett, és az is lepaktált a törökökkel, meg egyes “keresztény” európai hatalmak is; de akkor a mindennapokat annyira és megszervezte a keresztény világkép, átszőtte a keresztény etika, hogy ezt semmiképpen sem lehetett véletlenül felrúgni. Arról nem is beszélve, hogy II. Lajos halála is nagyon gyanús (pl: index.hu/tudomany/tortenelem/2015/03/25/megsem_fulladt_ii._lajos_a_csele-patakba/ ), márpedig, ha megölték a királyt, az abban az időben elképzelhetetlenül súlyos bűnnek számított, hiszen a királyi hatalmat is valamiképpen Istentől származónak tekintették, és például a magyar koronát a mai napig körüllengi valamiféle szakrális tisztelet.
mult-kor.hu/cikk.php?id=5564 – az odáig oké, hogy ez az ember osztrák volt, és talán ezért hibáztatta a magyarokat; de ha igaz, amit írt, akkor nem csupán az elit, hanem a köznép is megkeményedett, irgalmatlan, elfajult, erkölcstelen volt (az asszonyok nem adtak vizet a menekülőknek; ezen a panaszon nagyon megdöbbentem).
Valamilyen szempontból igaz az, hogy a török hódítással “Isten haragja” nem egészen véletlenül sújtotta az országot, valamilyen szempontból igaza volt Kölcseynek, amikor a nemzet bűneiben látta a magyarázatot, és valamilyen szempontból ezeknek a szövegeknek is igaza van: asztahuha.blogger.hu/2015/03/15/gyava-nepnek-nincs-hazaja-avagy-egy-idezet-nyomaban De, mivel mindig fejétől bűzlik a hal, ezért a legnagyobb felelőssége nem a közembereknek van, hanem az elitnek.
Noha persze mindez nem teszi indokolttá a török hódítást, a rettenetes pusztítást, és pláne nem okoz nosztalgiát Gül baba rózsai után. Tehát, hogy visszatérjek az elejére: ha valaki lepaktál az ördöggel, attól az ördögnek még nem lesz igaza. A törökök bűneit nem racionalizálja a magyar elit árulása (vagy hogy az asszonyok nem adtak vizet a csatából menekülőknek).
@annamanna: Persze. Az elitnek minden társadalomban komoly szerepe van a döntésekben. Nem felmentve őket, csak ismételve, a korabeli viszonyok között a helyes út felismerése nem lehetett könnyű (pl. megfelelő információk nélkül).Aztán a korban, ami ma jó kompromisszumnak tűnik, lehet, hogy gyávaságnak minősült, stb. És innen, a távoli jövőből, a “kényelmes fotelből” mi tudjuk, mit kellett volna tenni (nem úgy felállni a csatamezőn, nem úgy támadni, Szapolyainak oda kellett volna érni időben, stb.). Csata után okos a katona…
A “hivatalos” irodalom mellett ajánlott a korról pl. Nemeskürty – Önfia vágta sebét…