„Kicsit a farsanghoz kanyarodunk vissza a mai poszttal, amit MadMary követett el. Bár az alábbi hölgyek igencsak be vannak öltözve, funkciójuk nem a farsangi szórakoztatás volt” – Jtom
Ha bárki azt hinné, hogy az áruházakban termékmintát kóstoltató, reklámfigurának beöltözött lányok vagy az utcai szendvicsemberek a modern reklámipar találmányai, az bizony alaposan téved. Az Egyesült Államokban és Angliában az üzletek tulajdonosai már az 1800-as évek végétől kezdődően rájöttek, hogy nemcsak az újságok lapjain érdemes termékeiket népszerűsítő hirdetést feladniuk, hanem az utcai járókelők figyelmét közvetlenül is fel lehet hívni arra, hogy a közelben milyen pompás holmikat kínáló vállalkozás működik – mégpedig az utcán sétáló reklámemberekkel.
A XIX. század végének reklámhordozói érdekes módon szinte kizárólag csak nők voltak, akiket a népnyelv – a kezükben hurcolt reklámzászlóról – „banner lady”-nek vagy „banner girl”-nek nevezett. E vállalkozó szellemű lányok-asszonyok azonban nemcsak zászlón hirdették az őket felbérlő kereskedők áruit, hanem ruhájukon is: blúzukra-szoknyájukra rendszerint a mintadarabok egész arzenálja volt felvarrva. A mai válogatásban az 1800-as évek végéről, az 1900-as évek elejéről származó olyan fotók szerepelnek, amelyeken változatos termékeket reklámozó hölgyek láthatók, és amely képek maguk is reklámanyagként szolgáltak.
A poszter személyes kedvence: pékséget reklámozó hölgy, akinek nemcsak a ruhája van teleaggatva pereccel és minden más földi jóval, hanem a kalapja is egy hatalmas vekni kenyérből készült.
Villanykörte-reklám; a kisasszony kezében stílszerűen csillagot formáló tábla látható. Ragyogóak lehettek az éjszakák az ohiói Chardonban.
Fényképészet reklámja – a „banner lady” fejfedője is fényképezőgépet imitál.
Cukorkabolt reklámja. Igen, a reklámhölgy szoknyája és fejdísze egyaránt cukorkával borított, nyakában és kezében is édességfüzérek lógnak.
Vasárubolt reklámja. Kíváncsi volnék, mennyit nyomhatott a kanállal-ollóval teleaggatott ruha… és az a fejdísz sem kétdekásnak tűnik.
Textil- és rövidárubolt reklámozói. Éljen a könnyűipar!
Patkók és szögek forgalmazására szakosodott vasárubolt reklámhölgye. Reméljük, hogy a patkók tényleg papírból vannak kivágva, és nem csak úgy néznek ki.
Végre valami igazán pehelysúlyú: papírbolt reklámkisasszonya.
Anya és leánya (?), mindketten vasáru-reklámként, mindketten egyformán szomorú arccal. Nehezek lehettek azok a láncok és kanalak.
Szintén anya-lánya kettősnek tűnő páros, nőiesen és könnyedén: virágboltot népszerűsítenek, érthető az éteri lebegés.
A michigani Sturgis lakói nyugodtan hajthatták álomra a fejüket: ágyrugóikat egy abszolút modern, gépesített reklámhordozó hölgy tette népszerűvé.
Az angol „Fekete Macska” cigaretta cicaarcú reklámkisasszonya, aki görkorcsolyán surranhatott ide-oda.
Lószerszám-üzletet népszerűsítő hölgy, stílszerűen lófarokba fogott hajjal.
Ruházati (vegyes?) bolt reklámja. A cipők mellett szemmel láthatóan nyakkendőből is bőséges raktárkészletük lehetett; a kulcsok és pitykék vaskereskedésre vagy „ezer apró cikk”-re utalnak.
Ékszerbolt reklámkisasszonya, ruháján nyakláncokkal és ezüstkanalakkal.
Maradunk a fémeknél, csak arany-ezüst helyett a vasnál és acélnál: F.P. Diehl patkolókovács reklámja Pennsylvaniából. Arckifejezése alapján a kisasszonynak vannak kétségei a mesterségbeli tudását illetően…
Az Iowa állambeli Első Nemzeti Bank reklámja, bankjegyekkel és pénzérmékkel.
Az „Aranyszabály” nevű játékkereskedés-bazár reklámkisasszonya – szemmel láthatólag elsősorban a kislányokat szerette volna megnyerni vásárlónak, a szoknyájára varrt számtalan babával.
Két missouri „drugstore” (vegyeskereskedés) reklámhölgyei. Ilyen az, amikor a konkurencia képviselői békésen megférnek egymással…
Nem véletlenül lógnak virágfüzérek és láncok a kisasszonyon: vas- és festékárukat, valamint vetőmagot forgalmazó üzletet népszerűsít.
„Új módszer”-rel dolgozó mosoda reklámja. A hölgy szoknyáján látható hengerek inkább toalettpapírnak tűnnek, de lehet, hogy csak a ropogósra keményített, hófehér lepedőkre akarnak emlékeztetni…
A hölgy levert és kételkedő arckifejezése rögtön érthetővé válik, ha megnézzük, milyen céget reklámoz: J.M. Dolph bútorkészítő és temetkezési vállalkozó volt egyben. A hölgy nyakában az elhunyt nevét megörökítő, koporsóra szegezendő fémlapok lógnak…
Még egy vasáruda-reklám, ahol felülreprezentáltak a háztartási eszközök. Frank L. Baum valószínűleg a kisasszony kalapjáról mintázta a Bádogember fejfedőjét az Óz csodálatos világában.
Cipőkereskedés reklámkisasszonya, szintén görkorcsolyán. Öltözetén szép ritmusban váltakoznak a cipők, a reklámszövegek és a cipőkrémes dobozok.
Ráadás-kakukktojás: reklámkisasszony helyett reklámúr, aki francia, török, walesi, svéd és „minden másféle” törülközőket népszerűsít… bár meglehet, hogy a mindent elfedő paróka és álszakáll mögött nem férfiú, hanem hölgy rejtőzik.
