Romák deportálása a Harmadik Birodalomban

A Harmadik Birodalomban 1938-ban a legnagyobb ellenségnek kikiáltott zsidók mellett megkezdődött a cigányok összeírása és elkülönítése. 1940-től a megszállt lengyel területre szállították őket, és többségüket Buchenwaldban, Auschwitzban vagy Ravensbrückben meggyilkolták. Ez volt a roma holokauszt, a Porajmos.

Felhívom minden olvasó és kommentelni vágyó figyelmét az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására. A cikk objektív és jelenlegi tudásunk által ismert tényeken alapul. A szerző semmilyen véleményt nem fűz a cikkben leírtakhoz, azokat objektívan tárja az olvasók elé, saját véleményét megtartja magának. Természetesen emberi hangon ki lehet fejteni minden véleményt pro és kontra, azonban az alpári ésvagy hatályos jogszabályokba ütköző kommenteket kénytelen leszek moderálni.

Köszönöm a megértéseteket!

A cikkben kizárólag a Harmadik Birodalom területén élő romákról lesz szó, ideértve az annektált Ausztria és a cseh Szudétavidék cigány lakóit, később a Cseh-Morva Protektorátusét.

Az európai cigányság ittléte során folyamatos kitaszítottságban élt. Hogy ezt mennyire köszönhették maguknak és mennyire a környezetüknek ezt sokan próbálták pro és kontra bizonyítani. Jómagam inkább nem foglalnék állást a kérdésben. Egy biztos: a náci eszmék és az általa buzgón támogatott és így ugrásszerűen fejlődő eugenika előretörésével a cigányok helyzete is nehezedett.

Az első atrocitások akkor érték a Harmadik Birodalom területén tartózkodó romákat, amikor az 1935-ös nürnbergi faji (árja és zsidók közti házasságot tiltó) törvényt a cigány kisebbségre is kiterjesztették. Kevesebb mint egy éven belül megvonták a szavazati jogukat is, ezzel végérvényesen másodrangú állampolgárokká fokozva le őket a zsidókkal és a szellemi fogyatékosokkal együtt.

A birodalom akkori területén 38 ezer cigány élt.

Hasonlítsuk össze ezt a számot a mai magyar állapotokkal:

A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri, ami kissé talán túlzó érték.

A cigányokat akkoriban még egyiptomi eredetűnek hitték. Az angol cigány (gipsy) szó is az egyiptomi (egyptian) szóból ered, és csak a későbbi genetikai vizsgálatok mutatták ki, hogy génjeik az Észak-India területén élőkhöz hasonlóak.

A hitleri rezsim a cigányság felszámolására 1936-ban létrehozta a hírhedt Fajhigiéniai Kutatóközpontot (Rassenhygienische Forschungsstelle), melynek vezetője Robert Ritter lett, aki buzgón nekilátott a feladat végrehajtásának, kezdve a cigányság összeírásával. Hol volt ekkor még a végső megoldás szekerét előrelendítő wannseei konferencia (1942)? 1936-ban még a cigányság teljes ellenőrzése és az etnikumlétszám további növekedésének leállítása (visszafordítása) volt a cél.

Ennek érdekében kidolgozták a sterilizációs programot, és igyekeztek ellenőrzésük alá vonni a teljes kisebbséget, ezt elősegítendő kijelölt lakhelyekre (lágerekbe) szállították őket. Az első ilyen akció 1936-ban a Berlinben élő kb. hatszáz fős cigányság fővároson kívülre szállítása volt, a Berlintől néhány kilométerre északkeletre lévő Marzahnban lévő karavántáborba. Ezt a – temető és egy kanális közé szorított – tábort csak engedéllyel lehetett elhagyni, bár őrizték, de 1938-ig nem volt sem fogolytábor, sem megsemmisítőláger. Eme – időben kissé korai – kitelepítésnek elsősorban az volt a célja, hogy a berlini olimpiára érkező külföldiek ne találkozhassanak a cigány populációval. Később a tábori körülmények szigorodtak, szögesdrót került a tábor köré, végül a teljes fogolylétszámot deportálták és megsemmisítették. 1938-ban a férfiakat Sachsenhausenbe, 1943-ban a nőket és gyerekeket Auschwitzba küldték.

Az alábbi képeken a Fajhigiéniai Intézet cigány népesség-összeírását láthatjátok.

Robert Ritter, a Fajhigiéniai Intézet vezetője (jobbra) végzi az összeírást

Ritter (jobbra) vérmintát vesz egy cigány nőtől

Eva Justin, az intézet egyik vezetője végzi az összeírást

Sophie Ehrhardt, az intézet antropológusa a cigányoknál

A képen valószínűleg a marzahni karavántábor látható

A Stuttgart közelében lévő Aspergben összegyűjtött cigányok vonulnak…

…a Hohenasperg börtön udvarára, ahol a transzportokat szervezték meg

Gyűjtőtáborba induló vonat

1940. január 30-án döntés született arról, hogy 30 ezer németországi cigányt a megszállt Lengyelországba deportálnak. A terv ugyan e formájában meghiúsult, de 5 ezer német romát így is elhurcoltak a łódźi gettóba. 1942. április–június folyamán további németországi romák kerültek a varsói gettóba, ahol Z betűs (Zigeuner) karszalaggal megkülönböztetve, a zsidóságtól elkülönült közösségként élték életüket.

1942 után a teljes német cigányság a megsemmisítendők listájára került. A zsidókkal ellentétben, akikre mint az elkövetkezendő időkben a betelepítendő, meghódított végtelen keleti területek ingyenmunkásaira tekintettek, akiket halálba dolgoztathatnak, a cigányokra haszontalan népcsoportként gondoltak és azonnali megsemmisítésüket irányozták elő. Ez a Német Birodalom területén élt cigányság egészére nézve a halálos ítéletet jelentette. 1944-re gyakorlatilag megsemmisült a teljes népcsoport háromnegyede. Az elfoglalt területek haláltáboraiban is igyekeztek a megsemmisítéseket végrehajtani.

Az 1943-as Himmler-féle dekrétumot követően ugrásszerűen megnőtt az internált romák száma, Buchenwaldban például 1942 végén 9500 rab volt (nagy részük a megszállt kelet-európai országokból), számuk egy évvel később már elérte a 37, 1945 januárjára pedig a 110 ezret. A táborokat túlélő zsidók és nemzetiszocialista fogva tartóik tanúvallomásai alapján az Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba, Ravensbrückbe, vagy kisebb számban a sobibori és belzeci táborba hurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal. Ravensbrückben például tömegesen sterilizálták a cigányokat, Birkenauban cigány gyermekeket és nőket fertőztek meg tífusszal a kísérletek során.

Képek forrása

Jogtulajdonosa: GALERIE BILDERWELT és Getty Images