Szesztilalom

Az amerikai szesztilalomról az átlagember is sokat tud, hiszen megannyi könyv, film és sorozat választotta témájául. Elég a Capone-filmekre gondolnunk, a Volt egyszer egy Amerikára, vagy a Gengszterkorzó sorozatra. Azért talán még így is tudok újat mondani a témában, vagy ha nem legalábbis érdekes fotókat mutathatok róla.

american_prohibition_colorized_281_29.png

Lefoglalt szesz “megsemmisítése”. Az öltönyös, kalapos úr John A. Leach rendőrfőfelügyelő a New York-i rendőrségtől. Ez időtájt természetesnek számított a lefoglalt alkohol csatornába öntése, vagy egyszerű utcai szétfolyatása.

“Miután egyre többen akarták (pl. Nemzeti Prohibiciós Párt), hogy egy alkoholmentes társadalom legyen az Amerikai Egyesült Államok, és 26 tagállamban (akkoriban 48 volt) már betiltották az alkohol forgalmazását, ezért 1920. január 16-án életbe lépett a 18. alkotmánymódosítás, amely az egész államszövetség területén megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Ennek voltak gazdasági okai is, ugyanis azok a munkások, akik szeszesitalokat fogyasztottak, kisebb mértékben voltak munkaképesek, és nem tudtak annyi hasznot termelni, mint azok, akik nem ittak.

Az alkoholfogyasztás azonban nem szűnt meg, sőt nem is csökkent nagyon, mert a feketekereskedelem gyorsan és hatékonyan kiépült, annak ellenére, hogy a rendőrség és az ügyészség igen komoly lépésekkel próbálta betartatni a törvényt.

Az alkoholtilalom végül azért bukott meg, mert olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai meghaladták azokat a jótékony hatásokat, amelyekkel jártak (fogyasztás, betegségek csökkenése). A tilalmat végül 1933. december 5-én oldották fel.” – Wikipedia

Így kezdődött. Elsősorban nők és nőmozgalmak támogatták a prohibíciós törekvéseket.

Persze azonnal megkezdődött az alternatív megoldások keresése, hogy miként juttathatják a szárazon maradtakat szeszhez. Az északi és északkeleti államokat Kanadából, a délkeleti régiót a Bahamákról, a délieket Kubából és Mexikóból csempészett italokkal látták el. A belső államokban élőkhöz is eljutott a csempészáru, de a ritkábban lakott részeken, elsősorban farmokon sokan főzték maguknak a szeszt. Természetesen nem merő emberbaráti szeretetből kereskedtek csempészett italokkal. A negyvenes-ötvenes évek nagystílű gengszterei mind ebből az érában lettek naggyá és hogy – a közhelyként ilyenkor felemlegetett – Al Caponét ki ne felejtsem. A kor nagy bűnözőcsaládjai is mind érintettjei voltak a jó pénz hozó csempészetnek, felosztva maguk között az országot.

american_prohibition_colorized_282_29.png

 Frissiben bevezetett jelzés a prohik (szesztilalmis ügynökök) részére. Ezzel megállíthatták a gyanús járműveket.

A szesztilalom felügyeletére létrehozott szervezet évről-évre nagyobb igyekezettel látott neki az illegális szeszcsempészek és szeszfőzdék felszámolásához. A kezdetben megvesztegetett, vagy meggyilkolt helyi ügynökök helyét egyre inkább egy jól szervezett és -felszerelt fegyveres szervezet vette át.

american_prohibition_colorized_284_29.png

american_prohibition_colorized_289_29.png

Szesztilalmis ügynökök által feltartóztatott csempészek

Tudtad-e hogy nemcsak az Államokban volt teljes szesztilalom? A vallásuk miatt tiltó iszlám országok mellett a leghosszabb ideig Kanadában és Izlandon volt ilyen jellegű rendelkezés hatályban. Kanadában az Egyesült Államokat megelőzve már 1907-től csaknem minden tartományban és 1948-ig a legkisebb tartományban az akkor 100 ezer lakosú Prince Edward-szigeten volt tilos a szeszes italok előállítása és forgalmazása.

Magyarországon volt valaha szesztilalom? Igen! A kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság fennállásának alig több, mint 4 hónapja alatt (1919. március 21- augusztus 1.) az ország teljes általuk kormányzott területére érvényes II. sz. rendelete szerint, amely kimondta:

“Mindennemű szeszes ital kimérése, forgalombahozatala és fogyasztása tilos.”

Ez még az amerikainál is szigorúbb volt azon tekintetben, hogy az Államokban a FOGYASZTÁST nem bűntették! Aki a tilalom ellenére alkoholt fogyasztott, az egy évig terjedő fogházzal és 10 ezer korona pénzbüntetéssel volt büntetendő. Aki a szeszt forgalomba hozta, annak az üzletét elkobozták és 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel szankcionálták. Lehetővé tették ugyanakkor a még raktáron lévő borkészletek külföldre szállítását, illetve az exportra irányuló szőlőművelés biztosítását.

Szesztilalom volt 1914-től 1925-ig a Cári Oroszországban és az azt követő ifjú Szovjetunióban.

Izlandon 1915-ben vezették be az országos tilalmat mindennemű alkoholtartalmú italra, ezt 1935-ig tartották fenn, mikor is egy külső tényező miatt változtattak a rendelkezésen. A legnagyobb halfelvevőnek számító Spanyolország csak akkor volt hajlandó a továbbiakban Izlandtól vásárolni, ha a szigetország spanyol borokat vesz át. Ekkor lazítottak a szabályozáson, de a 2,25%-nál magasabb alkoholtartalmú sörök továbbra is tiltólistán maradtak. Ezt csak 1989-ben oldották fel, a fiatalság nagy örömére.

1989. március 1. Izlandiak ünneplik a sör “felszabadítását”.

A nagyhalak mellett persze a kisemberek is igyekeztek. Valóságos szakmává vált a szeszfutárkodás (rum-runners). A kanadai nagy tavak befagyott vizén átszáguldó, szesszel megpakolt gépkocsik mellett a ruházatba és mindennapi használati tárgyakba furfangosan elrejtett italokat csempésző – kevésbé gyanús- hölgyek is beszálltak, természetesen csak kis mennyiségű töményekkel.

american_prohibition_colorized_286_29.png

Csizmában. Figyeljétek meg a padló burkolatában a horogkeresztet, ami a nácizmust megelőzően a jószerencse jelképe volt.

american_prohibition_colorized_285_29.png

Sétabotban

A szárazföldi csempészek mellett a tengeri behozatal volt a legjelentősebb. Egyre nagyobb hajók érkeztek a partok közelébe, a látóhatáron túlra, ahonnét kis hajókkal (sokszor kikényszerítve a halászok segítségét) hajózták be az árut, gyakran éjszaka.

rumrunner_on_fire.jpg

Csempészhajó lángokban. Felgyújtották, hogy eltüntessék a bizonyítékokat.

75ft_coast_guard_patrol_boat.jpg

A parti őrség hajója

A híres csempészek közül is a legismertebb – akinek neve az amerikai szlengben máig megmaradt – William S. McCoy.

mccoy.jpg

McCoy a csempészhajóján

McCoy sosem hígította az áruját, az általa csempészett whiskey-k a legjobb minőségűnek számítottak. Először a terjesztői kezdték el italát The Real McCoy néven nevezni, de a mai napig a szlengben a kiváló minőséget az eredetiséget jelenti.

A prohik a lefoglalt szeszt a helyszínen igyekeztek megsemmisíteni:

Most lássunk néhány rafinált módszert:

Speciális tehénpata-nyomatot imitáló csempészcipő

A műszerfalban már akkor is volt egy kis hely

Ebbe a teherautóba már sok láda elfért

1933-ra aztán belátták, hogy a társadalomra veszélyesebb az alkohol tilalma és a vele járó bűnözési hullám, mint a remélt haszon, valamint a visszaszorítására fenntartott rendőri erő is sokba kerül.

american_prohibition_colorized_283_29.png

american_prohibition_colorized_288_29.png

zz.jpg

Vége

Akit érdekel a téma és valahogy lemaradt róla ezt a sorozatot sürgősen pótolja be 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük