Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, nemrégiben bejelentette, hogy újabb falat épít, amely azonban nem a bevándorlók, hanem inkább a munkahelyek védelme érdekében készült. Az új intézkedésekkel Trump jelentős, legalább 10%-os vámtarifát vezetett be szinte minden olyan termékre, amely az Egyesült Államok területére érkezik. Ez a lépés, amely a kereskedelmi háború kezdetét jelzi, valójában egyfajta védőfalat jelent, amely a helyi munkahelyek megőrzését célozza meg, nem pedig a külföldi bevándorlók elriasztását.
A védőintézkedések bevezetése a történelem tükrében is érdekes megvilágítást nyer. Az Egyesült Államok ezzel a döntéssel egy évszázadra visszautazott a protekcionizmus világába, hiszen a mai vámtarifák mértéke szinte párhuzamba állítható olyan országokéval, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán. Az Egyesült Államok ezzel nem csupán a globális kereskedelmi háború elindítójává vált, hanem egyúttal hátat fordított a globalizáció folyamatának, amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős profitra tett szert.
Trump bejelentése során többször hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámtarifákat. Ekkor a kormány elsősorban vámból fedezte működését, és protekcionista politikát folytatott, amely Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első pénzügyminisztere által kidolgozott stratégián alapult. A Fehér Ház álláspontja szerint a magas vámtarifák egykor „nagy” országgá tették Amerikát, és lehetetlenné tették a szövetségi jövedelemadó szükségességét.
A globalizáció és a szabadkereskedelem elmélete David Ricardo 19. századi brit közgazdász munkásságán alapul, aki a 1817-es komparatív előnyök elméletét dolgozta ki. Az elmélet lényege, hogy az egyes országok különböző termékek előállításában jók, a saját természeti erőforrásaik és a népesség ügyessége alapján. Ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, és szabadon kereskedik, akkor a világ és az országok is jól járnak. Az Egyesült Államok azonban sosem volt teljes mértékben elkötelezett a globalizáció mellett, és a legújabb vámtarifák bevezetése ezt a vonakodást tükrözi.
A Fehér Ház által kiadott információk szerint a vámtarifák egyes országokra szabottan kerültek megállapításra, figyelembe véve a bürokratikus akadályokat és a valutamanipulációt. Az új tarifák kiszámítása a kereskedelmi hiány méretén alapult, amely az Egyesült Államok és az adott ország közötti kereskedelmi egyensúlyt hivatott helyreállítani. A Fehér Ház véleménye szerint az, hogy egy ország többet ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit onnan vásárol, alapvetően „csalás”, és ezért megérdemli a vámtarifát.
A kereskedelmi háború kimenetele nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ többi részére is hatással lesz. A globális piacok azonnal reagáltak Trump bejelentésére, a tőzsdék zuhanása pedig jelezte, hogy a befektetők aggodalmát fejezik ki a jövőbeli gazdasági kilátásokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államok gazdasági növekedése az utóbbi évtizedekben nagyrészt a globalizációnak köszönhető, ám a mostani lépésekkel Trump arra készül, hogy a gyártást visszahozza az Egyesült Államokba, és helyi munkahelyeket teremt.
Ez a politikai irányváltás nemcsak a gazdaságra, hanem a nemzetközi kapcsolatokra is hatással lesz. Az Egyesült Államok eddigi kereskedelmi partnerei, akik eddig az amerikai piacra építettek, most új megoldásokat kereshetnek. A világgazdaságban megfigyelhető változások és a közelgő kereskedelmi háború következményei elkerülhetetlenül formálni fogják a globális kereskedelmet, és új szövetségek kialakulásához vezethetnek.
A jövőbeli kilátások számos kérdést felvetnek a kereskedelem és a gazdaság jövőjével kapcsolatban. Az Egyesült Államok védővám politikája a globális kereskedelmi rendszer átalakulását és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok újragondolását vonhatja maga után. A következő hónapokban és években figyelemmel kell kísérnünk, hogyan alakulnak a nemzetközi kereskedelmi viszonyok, és milyen válaszokat adnak a különböző országok erre a változó helyzetre.
