Ez a föld alatti vasút nem az átlag polgárok kényelmét szolgálja, hanem az amerikai szenátorokét.
Új vendégszerzőnk, DDQ második bejegyzése nálunk – Jtom
Az Amerikai Egyesült Államok kormányzati központjában, Washington DC-ben 1909-ben helyezték üzembe ezt az egyedülálló metróvonalat. Kezdetben a Capitoliumot és a Russel Senátusi Irodaházat kötötték össze egy föld alatti járattal. Igaz, hogy a két épület között nem nagy a távolság, de ezt akár többször is meg kell tennie a szenátoroknak egy nap. Ezért biztonsági és kényelmi megfontolások alapján a szenátus döntése alapján, kezdetben az eredeti metróhálózatot felhasználva, megépítették az összeköttetést.
Az építkezés
Az egyik metróvégpont
Szenátorok és a járatvezető egy régi fényképen, az 1910-es években
Szenátorok útban a Capitoliumba
A kezelő és munkahelye
Az 1909-es kezdeti üzemben a Studebaker cég által gyártott, sárga akkumulátoros buszok vitték a szenátorokat. Ezeken lovaglóüléseben 10 fő fért el, 45 másodpercig tartott egy út. 1912-ben építették ki az egysínes rendszert, ekkor már 18 főt tudott szállítani. A metróvonal több fejlesztést követően és az 1993-as modernizálás után már három vonalon, több irodaházat összekötve, teljesen automatizálva szállít utasokat, akár 225 alkalommal egy nap.
A pontozott vonal jelzi a földalatti vasút nyomvonalát
Az egyik legelső kocsi ma a múzeumban
Az első modernizálást követő kocsi a hatvanas évektől. Ezek a járművek még futnak az egyik vonalon, leginkább a turisták miatt
1993-tól üzembe helyezett modernizált pálya és kocsi
Egy balesetet jegyeznek a metróüzem során, amikor is egy jármű túlfutott és a pálya végén ütközött, egy ember sérülését okozva.
A metróhálózat látogatható, az úgynevezett capitoliumi túra alkalmával. A 2001. szeptember 11-én történtek után bevezettek pár szigorítást, szenátusi munkanapon nincs látogatás.
A Capitoliumi Monorail elég szép kort ért meg, Már 108 éve üzemel a szenátusi tagok kényelmét szolgálva.
Ha van kedvetek, gyertek velünk egy gyors utazásra: