A philadelphiai székhelyű ‘MOVE’ fekete polgárjogi szervezet neve nem volt ismeretlen a helyi rendőrség előtt. A látszólag békés célokat maga elé tűző csoport 1978-ban már egyszer komoly összetűzésbe került a helyi bűnüldöző szervekkel.
Egy korábbi bírósági rendelet értelmében a MOVE tagoknak el kellett volna hagyniuk egy általuk elfoglalt épületet, ennek karhatalommal készültek eleget tenni a helyi hatóságok. Az ekkor elfajult lövöldözésben egy rendőr életét vesztette, további 18 ember, köztük rendőrök, tűzoltók, MOVE-tagok és bámészkodók szereztek lőtt sebeket. Az akkori eseményekért kilenc tagot ítéltek fejenként 100 év börtönre, közülük heten még mindig töltik büntetésüket, ketten már elhunytak.
Amint látható, az akkori hatóságok nem bántak kesztyűs kézzel az ilyen szervezetekkel, de ami ezután következett, az a város igazi szégyenfoltja lett és a hozzá nem értő rendőri akció iskolapéldája. Talán csak a waco-i események mérhetőek hozzá.
[stextbox id=”grey” color=”FFFFFF” bgcolor=”000000″ bgcolorto=”454545″ mleft=”4″ mright=”4″ mtop=”4″ mbottom=”4″]
Wacói ostrom – a legrosszabb rémálom
A philadelphiai eseményeknél sokkal súlyosabb rendőri ostrom nyolc évvel később 
történt szintén az Államokban, amiben 84-en vesztették életüket!
1993-ban az amerikai rendvédelmi erők egy vallási szekta, a David Koresh által vezetett Dávidisták ellen léptek fel. A lövöldözésben első körben hat dávidista és négy ATF-ügynök vesztette életét (ATF: Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives). Ötven nap múlva, 1993. április 19-én FBI-ügynökök támadták meg a Mt. Carmel néven ismert ingatlant, ami a keletkező tűzben porig égett. Hetvennégy ember, köztük a dávidisták vezetője, David Koresh életét vesztette a tűzvészben.
[/stextbox]
A MOVE új főhadiszállás után nézett. Alapítójuk John Africa (eredeti nevén Vincent Leaphart) a csoport vezetője aki maga nem volt fekete, de saját bevallása szerint afrikai ősei voltak. Kissé zavaros szélsőbaloldali eszméket vallottak, ami szerint Afrika – mint a világ bölcsője – kell, hogy legyen a vezető hatalom.
1985-re már új székhelye volt a szervezetnek. A nyugat-philadelphiai Cobbs Creek városrészbe költöztek, ahol a lakók folyamatos panaszokat nyújtottak be ellenük. Legtöbbjüknek a hangosbeszélővel volt problémája, amivel állítólag a csoport a környezetükben élőket zargatta, eszméiket fennhangon kántálva. Az a bizonyos a hangszóró a szervezet állítása szerint már hónapok óta rossz volt, így nem zavarhatták a környéken élőket.
További vádak is elhangzottak a csoport ellen, mint terrorizmussal való fenyegetés, feltételes szabadlábra helyezés szabályainak megsértése és illegális fegyvertartás. A rendőrök már letartóztatási és házkutatási paranccsal szálltak ki a helyszínre, ahol nem tudtak bejutni a házba és bentről figyelmeztetések hangzottak el a rendőrök távozását követelve.
A kiérkező további rendőri erők és a helikopteres egység felfegyverzett embereket vélt látni a házban, így felszólították a csoport tagjait, hogy a fegyverviselési engedélyeiket mutassák be. Ez nem történt meg és a tetőn is fegyveresek jelentek meg. A levegőből jól látható volt egy a háztetőn létrehozott megerősített, páncélozott lőállás, amiből tüzet nyithattak volna a rendőri egységekre.
A sikertelen – könnygázzal támogatott – behatolási kísérletekre bentről lövések dördültek, így a hatóság komolyabb eszközök után nézett. Ekkor Gregore J. Sambor rendőrbiztos, az akció vezetője úgy döntött, hogy a levegőből robbanóanyagokkal támadják meg az épületet.
Két dinamitot tartalmazó bombát dobtak le a helikopterről elsősorban a tetőn lévő lőállást megcélozva, ám a második telibe találta a tetőn elhelyezett gázolaj generátort, az üzemanyag tartályokat és hatalmas detonáció rázta meg a környéket. Nyomában a felcsapó lángok rendkívül gyorsan terjedtek és attól tartva, hogy a házban lévők tüzet nyitnak, a tűzoltók nem kezdték meg az oltást sem.
Elképesztő, de 65 lakás égett le! Három teljes utcasor semmisült meg, 257 ember maradt fedél nélkül és vesztette el az összes személyes tárgyait! A szomszédokat idejében evakuálták, de a MOVE épületében tizenegyen égtek el elevenen, hat felnőtt és öt gyerek (7-13 évesek). A halottak között volt John Africa is.
Ketten sikeresen kimenekültek a már égő házból, a felnőtt Ramona Africa és a gyermek Birdie Africa égési sérülésekkel, de megúszták az ostromot. Az azonos vezetéknév nem takar rokoni szálakat, a csoport minden tagja felvette az Africa vezetéknevet a csatlakozásakor.
A döbbent közvélemény felelősöket akart. A vizsgálat ideje alatt az akciót vezető rendőrbiztos Gregore J. Sambor lemondott pozíciójáról, és a város polgármestere is nyilvános bocsánatkérésre kényszerült. Valódi felelőst nem neveztek meg az eljárás végén, senkit sem vádoltak meg a rendőrség köreiből.
Az egyetlen felnőtt túlélő, Ramona Africa 7 évet kapott lázadásért, összeesküvésért és fegyveres ellenállásért. Szabadulása után is a konszolidálódott szervezetben dolgozott és dolgozik ma is, ő az egyetlen komolyan vehető tagjuk. 1996-ban másfél millió dollár kártérítést ítélt meg neki a legfelsőbb bíróság az egykori események miatt.
A csoport még egyszer reflektorfénybe került 2002-ben egy gyilkossági ügy miatt. Az egykori vezető – John Africa – özvegye második férjével kapott össze, és közös gyermekük, a fiatal Zackary egy illegálisan tartott automata fegyverrel megölte apját, aki a mozgalom akkori vezetője volt.
A gyermekként túlélő Birdie Africa később Michael Moses Ward-ra változtatta nevét, 2013-ban egy karneválhajón a pezsgőfürdőkádba fulladt.
Átkozott egy történet…
