Bizonyára sokakat meglepetésként ér a tény, hogy Brazília egykor császárság volt. Pedig igaz! Mai postunk ennek az érdekes államalakulatnak a történetével foglalkozik.
Brazília területe az 1494-es tordessillasi szerződés értelmében került portugál fennhatóság alá, és gyarmati státusát megtartotta egészen 1815-ig, amikor is a Portugál Birodalomban Portugália egyenrangú társa lett jogilag. Ez a helyzet úgy alakult ki, hogy a portugál régens, János herceg (míves anyanyelvén: Dom João de Bragança) a napóleoni háborúk miatt 1808-ban áttette birodalma székhelyét Rió de Janeiroba.
Az udvar és a hivatalok áttelepülésével a főváros és az ország is gyorsan fejlődött, különleges előjogokat élvezett, és János herceg így alapította meg Portugália, Brazília és Algarve Egyesült Királyságát 1815-ben. (Igen, ekkor még mindig nem volt portugál király, csak elmebajos édesanyja, I. Mária királynő helyett látta el az uralkodói feladatokat annak 1816-os haláláig.)
Portugál királyként is Brazíliában székelt, azonban 1821-ben hazatért Lisszabonba, hogy rendet tegyen az elégedetlenkedők között. (Egyikük éppen kisebbik fia, Mihály (Miguel) volt, aki szintén király szeretett volna lenni.) Brazíliában hátrahagyta idősebbik fiát, Péter (Dom Pedro) herceget régensként. Az alkotmányos mozgalom hatására ő alkotmányt adott az országnak 1821-ben.
Október 12-én (éppen a 24. születésnapján) kikiáltották Brazília császárává, majd december 1-jén koronázták meg fényes külsőségek között. A függetlenségi háború 1824-ben ért véget a portugál csapatok fegyverletételével.
Minden rendben is ment egészen 1826-ig, amikor is meghalt VI. János portugál király, Brazília egykori régense Lisszabonban. A királyi cím így Péterre szállt, aki két hónap után lemondott a portugál trónról lánya, Mária javára. Régensnek öccsét, Mihályt tette meg, azzal a feltétellel, hogy majd feleségül veszi(!) az akkor 7 éves(!) unokahúgát(!). Ennek az eseménynek az erkölcsi vizsgálatával szerencsére nem kell sokat fogalkoznunk, mivel Mihály újfent a saját pecsenyéjét sütögette: kikiáltatta magát királynak és kisemmizte Máriát.
Péter ezt nem hagyhatta annyiban, (legalábbis úgy érezhette, hogy neki Brazília és Portugália is KELL!) így hosszas csatározásokba kezdett Portugáliában, ami a brazil gazdasági helyzet romlásával karöltve aláásta népszerűségét: egy politikai válság eredményeként (amely azért robbant ki, mert figyelmen kívül hagyta a minisztereit) le kellett mondania a brazil trónról 5 éves fia, (szintén) Péter javára, aki II. Péter néven kezdte meg uralkodását. Elődjéről még annyit, hogy visszatért Portugáliába és ott visszahelyezte a hatalomba lányát, és ott régenskedett.
A házasság végül megköttetett, Péter is érettebb lett és kiváló uralkodó lett belőle. A gazdaság szárnyalt, különböző háborús győzelmek kötődnek nevéhez. A császár éppen a saját sikerességébe bukott bele. Az 1880-es évekre kihaltak azok a politikusok, akik átélték a zavaros időket, amikből az uralkodó emelte ki az országot, így feledésbe merültek az érdemei. 1888 májusában örömmel üdvözölte a hírt, hogy megszüntetik a rabszolgaságot Brazíliában, azonban ezzel felszította maga ellen a nagybirtokosokat, akik elvesztették ingyen munkaerejüket. A köztársasági gondolatok egyre népszerűbbé váltak, és végül amikor a császár megpróbálta elérni, hogy a lánya örökölhesse a trónját, Deodoro da Fonseca a hadsereggel megdöntötte a kormányt és kikiáltotta a köztársaságot 1889 november 15-én. Amikor a császárral közölték a hírt, nyugodtan ennyit mondott:
Két nappal később a családjával együtt európai száműzetésbe vonult, ezzel leáldozott a császárság kora Brazíliában.
1891-ben halt meg Párizsban, a hírt a köztársasági kormányzat nem kommentálta, azonban a népszerűsége nem sokat csökkent a nép körében: országszerte megemlékezések és gyászmisék kezdődtek, félárbocra eresztették a nemzeti lobogókat, a munka leállt és sokan fekete szalagot hordtak a ruhájukon.
A monarchizmus azóta is viszonylag népszerű Brazíliában, bár az 1993-es népszavazáson, amelynek célja a restauráció lett volna, megbukott. Jelenleg két trónkövetelő van, a császári család két ágából: Pedro Carlos de Orléans e Bragança és Lúis de Orléans e Bragança.
Aron de Quercus
