Az amerikai autó története katalógusokban 5.

Másfél résszel ezelőtt egy olyan autót mutattam be, ami egy videojáték kapcsán lehet ismerős azoknak, akik amúgy nem négykerekűekkel kelnek-fekszenek. Sokan örömmel csodálkoztatok rá, hogy az egy létező autó és nem egy mutálódott VW Bogár. Ez alkalomra is egy ilyen autót tartogatok, ami messze-messze megelőzte a korát.

mafia_bevezeto.jpg

Thor 810 alias Cord 810

A játék ugyanaz mint a fentebb már linkelt post esetében, a kitűnő, Mafia: City of Lost Heaven. Mivel ott foglalkoztunk vele, ez alkalommal ezt kihagynám. Mint sejthető, a korszak is ugyanaz, az 1930-as évek.

thor_810.jpg

Thor 810 a Mafia: City of Lost Haeven-ből. Nagyjából az 1936-os, Cord 810 Beverly/Westchester Sedan modelleket mintázza. Ezen kívül még kabrióként is előfordul a játékban, azon belül két verzióban is, az 1937-es, feltöltős Cord 812 – azaz Thor 812 – a bevezető képen látható.

A Cord Company-t, 1929-ben alapította egy bizonyos Errett Lobban Cord nevű úr. 150 kisebb-nagyobb cég tartozott hozzá, melyek között találunk ma is ismerteket. Például a repülőgépmotorokat gyártó Lycoming Engines, az egészen elképesztő luxusautókat gyártó Duesenberg Inc., a Checker Cab, a Stinson Aircraft Company repülőgépgyár és az American Airways, ami később American Airlines-ra változtatta a nevét neve lehet ismerős ezek közül.

A Cord luxusautók a bennük található innovatív, a korukat megelőző technológiákról és áramvonalas karosszériájukról híresek. Például az első sorozatgyártású, fronthajtású autó szintén a Cord nevéhez kötődik, az 1929-es L29.

E. L. Cord hitt abban, hogy a modern technológiára épülő kocsikat majd jó haszonnal tudja értékesíteni. Nos, a gyakorlatban ez nem mindig jött össze.

Szép, de…

Amikor 1936-ban elkezdték forgalmazni, a Cord 810 igazi szenzáció volt. A nagyközönség először 1935 novemberében találkozott vele a New York Auto Show-n. Akkora volt a tömeg a 810 körül, hogy a látogatók a közelben kiállított egyéb autók lökhárítóira álltak fel, hogy jobban lássák a 810-est – gondolom a többi gyártó legnagyobb örömére. Nem csak gyönyörű volt – szerintem mind a mai napig az egyik legszebb szedán, ami valaha készült –, de az eredetileg bébi Dusenbergnek szánt autó olyan szokatlan megoldásokat hordozott, mint a fronthajtás. (Csak széljegyzetként: Az első igazán híres, nagy sorozatban készült, megbízható fronthajtású autó a Citroën CV15, azaz a Traction Avant 1934-ben debütált a tengeren innen.)

cord_810_robbantott_abra.jpg

Ez a feltöltős, 1937-es Cord 812-es robbantott ábrája. Nem csak a légellenálását javítják az elrejtett lámpák, hanem a megjelenését is. Így kinyitott fényszórókkal már sokkal kevésbé szexi.

Mi több, ez volt az első amerikai autó, melynek független felfüggesztése és fronthajtása volt – a hátsó hídról inkább hallgassunk szemérmesen, mert az egy fél-elliptikus laprúgós, már akkor archaikus megoldás volt. Ugyanakkor el kell mondani, hogy az első felfüggesztésnek is köszönhetően, a 810-es a harmincas évek egyik legjobban kezelhető autója volt. Sőt! A legtöbb 40-es, 50-es években készülő amerikai autóra is könnyedén ráver a kezelhetőség terén. A fronthajtás sík padlót is eredményezett, amitől a 810-es elől-hátul kényelmesebb volt, mint konkurensei.

A 288 köbhüvelykes (kb. 4,7 liter) V8-as motorját a szintén Cord tulajdonban lévő Lycoming repülőgépgyár építette – lásd fentebb – és alumínium alkatrészeket is tartalmazott. A teljesítménye 125 lóerő volt. 1937-ben már egy opcionális feltöltővel is rendelhető volt, ami 195 lóra emelte a teljesítményét.

A váltója egy egészen észbontó, három plusz egy előremeneti sebességes (overdrive), vákuum-elektromos megoldású félautomata szerkezet. A sebességváltás úgy nézett ki, hogy a kormányon, annak elengedése nélkül be kellett állítani egy kis kart és kinyomni a kuplungot. A többit már a szerkezet intézte. Ne feledjük, mindezt 1936-ban! Állítólag Preston Tucker 1947-ben a roncstelepről kibányászott Cord váltókat használt addig, míg a mérnökei nem fejlesztették ki egy hasonló megoldást a Tucker Sedanhoz – de ez már egy másik történet.

1936-os Cord katalógus. Az egyszínű hátsó oldalt kihagytam.

Hogy miért lett a Cord 810 mégis bukás, annak ellenére, hogy még a fentieken kívül is bőven volt izgalmas technikai részlete? Nos, mivel szeretném tartani magam a blog alapvetéséhez – sok kép, kevés szöveg –, akiket ez is érdekel, itt folytassák az olvasást, nagyjából a kormány mögött elhelyezett sebváltókart ábrázoló kép után!

A sorozat előző része, a sorozat következő része.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük