Ez a ma is aktuális kérdés, már az első filmszínházakban is felmerült. Igaz akkor még nem a megszólaló mobiltelefonok és zörgő chipses zacskók ellen folyt a küzdelem, hanem a sötétben molesztálók, az izgalmukban felugrálók, a tekintélyes kalapokat hordó asszonyságok, vagy a türelmetlenek ellen.
Az első állandó filmszínházat Los Angelesben hozták létre 1902-ben Electric Theatre néven, persze előtte is vetítettek rövidke filmeket varieték, vagy színházi előadások szünetében, vagy a műsor részeként. Az állandó mozikban a nézőket zavarók ellen hamar megfogalmazódott egy mozi-etikett. Ezt először nyomtatott formában és a mozik előterében, plakátokon tették láthatóvá, de az igazi ötlet a filmvásznon történő megjelenítése lett.
Az alábbiakban egy 1912-es képsorozatot láthattok, amit a mozikban vetítettek a nézők viselkedését szabályozandó.
Hölgyeket és gyermekeket is szívesen látunk, itt soha nem vetítünk erőszakos képeket. Aztán jött Hollywood és minden megváltozott.
Kerüljék a hangos beszédet és a fütyülést.
Kérjük a tetszésnyilvánításhoz csak a kezeit használja.
Ha zaklatják, jelentse a vezetőségnek.
Hölgyem, hogy érezné magát, ha saját kalapja mögött kellene ülnie?
Kérjük a hölgyeket vegyék le kalapjukat
3 perc a szünet a filmtekercsek cseréje közben
Szünet
Hirdessen a vásznon. Ez hamar eszükbe jutott. Hiába azért ez Amerika.
A felugrálókat is kérték: maradjanak ülve
Ne felejtsék itt esernyőiket és egyéb tárgyaikat.
