1968-ban a Magyar Nők Országos Tanácsa (MNOT, vagy „népiesen” a Nőtanács) országosan kérdőíveket küldött ki a tanyákon élő asszonyokhoz. A tanyai infrastruktúrára vonatkozó kérdések mellett a családok életére és kulturális lehetőségére, igényére, továbbá megélhetésükre kaphatunk összefoglaló leírásokat.
A kérdések összeállítása összhangban állt a MNOT célkitűzésével. Az 1957 és 1989 között működött Magyar Nők Országos Tanácsa szociális, kulturális és egészségügyi kérdésekkel foglalkozó független mozgalomként definiálta magát.
Pest megye területéről 243 kérdőívet kapott vissza a MNOT Pest Megyei Titkársága. (A Ceglédi járásból 49 db, a Dabasi járásból 58 db, a Nagykátai járásból pedig 136 db kérdőívet küldtek vissza)
A forrás természetesen részletes feltárásra érdemes, jelen alkalomra azonban egy pontot emeltünk ki a válaszok közül, melyben arról kérdezik az interjúalanyokat, hogy
„mi könnyítené meg a lakóhelyükön élő emberek életét?”
A válaszolók egyértelműen a villany bevezetését és a bekötőutak építését tekintették legfőbb elérendő céljuknak, életminőségük javításának fontos letéteményesének. Volt olyan asszony, aki azt írta, hogy semmivel nem lehetne könnyíteni a lakóhelyén élő emberek életét. Ugyanakkor volt olyan válaszadó is, aki legjobb megoldásnak azt tartotta volna, ha a tanya megszűnik és a faluban lakást építenének OTP részletre.
A források válogatásakor arra törekedtünk, hogy minél több, lehetőleg különböző típusú kívánságot villantsunk fel, hiszen a hölgyek a lottó ötöstől a világbékéig számtalan válasszal szolgáltak, azonban minden darab jól mutatja a mögötte lévő nőt, aki egy nekünk már nehezen elképzelhető korban, különösen kemény körülmények között élve mégis szánt időt arra, hogy tehetsége szerint kitöltse a kérdőívet.
A beletörődő:
Az álmodozók:
Mindegy csak el a tanyáról:
Villany nélkül nehéz az élet:
Szórakozás, bölcsőde, buszjárat, részmunka:
Csodát várók:
Anya, írd hogy minden jó. Ki tudja ki olvassa el, aztán megint járhatok éjszakásban a TSZ-be…:
Köszönettel tartozom a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársainak: Gaálné Barcs Eszter levéltárosnak és Sebiány Noémi segédlevéltárosnak, akik az anyagot válogatták, hogy segítségükkel betekinthettünk ebbe a szerencsére egyre távolabbi múltba. Azért ne higgyük, hogy mára minden gond megoldódott, jelenleg is vannak még tanyasi házak elektromosság nélkül Európa közepén a 21. században.
