1954-ben magyar delegáció járt a baráti Kínában. A tárgyalások elsősorban gazdasági jellegűek voltak. A kínaiak érdeklődést mutattak a Csepel teherautók iránt és meghívták a magyar gyárat az 1956 őszén megrendezendő Tibeti versenyre.
Addigra a kínai befolyás teljesen kiterjedt Tibetre, ám a fegyveres konfliktus még nem kezdődött el. A Dalai Láma is Lhászában (a tibeti fővárosban) élt 1959-ig.
Az említett versenyre a magyar gyár a D420-as motorral szerelt autóját nevezte, ám azt – a várható különleges magashegyi igénybevételt figyelembe véve – kissé átalakították. A motor a HD azaz „hegyi dízel” jelölést kapta. A verseny résztvevői meglehetősen illusztrisak voltak, hiszen a márkanevek ma is ismerősen csengenek, hiszen szovjet, amerikai, csehszlovák és kelet-német gyárak is neveztek: IFA, GMC, GAZ, Dodge, Prága és ZIS-150. A verseny Lancsauból indult. A cél a 2244 km-re fekvő Tibet fővárosa, Lhásza volt, melyet a karaván több helyen 4000 méter fölött haladva szeptember 25-én ért el.
A konvojt a teherautókon lógó kínai katonák kísérték az expedíciót védendő. A verseny a Kínai Kommunista Párt VIII. Kongresszusa idején zajlott, amelyen magyar küldöttség is részt vett a későbbi forradalom leverésében is szerepet vállaló Kádár János vezetésével.
Bár a versenyt megnyertük, a rendelést végül a Szovjetunió kapta meg (micsoda véletlen). Az autók október 23-án még Tibetben voltak, későbbi sorsuk ismeretlen, az itthon történő események elhomályosították az emléküket.
Szívesen vennék további információt, különösen a résztvevőkről, a verseny részleteiről és a kocsik további sorsáról.
A Csepel autógyár kapuja az ötvenes évek elején.
Erről a képről több forrás állítja, hogy Nyugat-Afrikában készült, de ez is a tibeti verseny egyik kocsija. Kínai írásjelek az ajtón.
Útközben…
A magyar versenyzők a célban Tibet fővárosában Lhászában. Mindhárom teherautó célba ért.
A magyar versenyzők az ünnepélyes fogadtatáson a dalai lámával.
