Hogyantortent

Furcsa belegondolni, milyen is lenne London ha valamilyen másik városra hasonlítana. A Harmsworth’s Magazine-nál is elgondolkodtak a 19. század utolsó évében a dolgon és megalkották az elképzelt Londont. Először velencei stílusban, aztán egy képzelt amerikai hódítás után. Elképesztő, hogy a korabeli technikával is ilyen képeket tudtak alkotni. Lássuk!

Hogy jó-e a címválasztásom, azon lehet vitatkozni, hiszen a következőkben bemutatott illusztrációk nem kimondottan képregényekhez készültek. Mégis a stílus, a témaválasztás mind-mind a képregények világát tükrözik. Ebben a ma induló sorozatban nálunk kevéssé ismert rajzolók munkáit mutatom be, akik – jobbára amerikai – kalandregény kiadványok borítóit és illusztrációt készítették. A téma az ötvenes évektől a hetvenes évekig hódított, aztán fokozatosan kiszorították a színes nagy költségvetésű mozifilmek, majd az otthoni videózás.

Azt talán mindenki tudja, hogy Adolf Hitler fiatalként vonzódott a művészetekhez. Bécsi évei alatt – amikor is a Művészeti Akadémiai vizsgájára készült – rajzolt, festett. Nagyjából háromezer képet készített, ebből körülbelül hétszáz maradt fenn.

A történelem nem csupán események sora, hanem színes karakterek és szokások kaleidoszkópja is. A második világháború idején a brit miniszterelnök, Winston Churchill, nemcsak politikai stratégiáival, hanem ikonikus szivarjaival is a figyelem középpontjába került. A szivar, amelyet szívott, nem csupán egy egyszerű dohánytermék volt, hanem a hatalom, a bátorság és a brit szellem szimbóluma is. De miért éppen a szivarok váltak Churchill védjegyévé, és mit árulnak el rólunk a történelem e füstös árnyai? A szivarok nem csupán a férfiasság és a státusz kifejeződései, hanem a történelem fontos, de sokszor elfeledett részét is képezik. Miközben Churchill szivarjainak füstje szinte minden hivatalos eseményt átitatott, a mögöttük álló történet gazdagsága és mélysége sokkal inkább…

Az alábbi képek több, mint száz évesek és Skócia akkori szépségét láthatjuk rajtuk. Ahogyan a múltkor, most is a fotókra kattintva mai állapotukban láthatóak a megnyíló linkeken (ahol találtam képet).

Ismét a washingtoni Kongresszusi Könyvtár gyűjteményéből válogattam. Magyarország és Németország után a mai vasárnapra Velence jutott.

Michael Rougier fotói a Karib-tenger szigetein készültek 1968-ban. Sajnos nincsen részletesebb infóm a helyszínekről. Ha valaki ráismer valamelyikre, kérem kommentelje be.

Korai szovjet turisztikai plakátok a harmincas évektől.

Azt talán mindenki tudja, hogy Adolf Hitler fiatalként vonzódott a művészetekhez. Bécsi évei alatt – amikor is a Művészeti Akadémiai vizsgájára készült – rajzolt, festett. Nagyjából háromezer képet készített, ebből körülbelül hétszáz maradt fenn.

A csodás sorozat befejező része. Itt látható az első rész, itt pedig a második rész. Halle, Stadttheater és a sétány